December 03., szombat
Ítélkezés (3)
„De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jakab 4:12)

Áron és Mirjám kritizálták Mózest, azt az embert, akit Isten választott ki és kent fel, aki által vezette népét. És mint kiderült, ez nem valami aprócska ügy volt – talán fel sem fogták az elején, amikor elkezdtek morgolódni Mózes ellen, de végül Istennel kerültek szembe. Ajjaj! Amikor Áron rádöbbent arra, hogy mit tettek (a felismerésben sokat segített, hogy Isten egy jó adag negatív figyelmet irányított Mirjámra), nem tudott már kimászni belőle, rögtön bevallotta: „Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!” (4Mózes 12:11). Áron bölcsen tette, hogy felismerte, mit rontott el, és gyorsan megbánta. Tehetett volna másként? Mondhatta volna: „Jól van, mondjatok, amit akartok, én kiszállok!”? Lehet, de ezzel mindenképp búcsút mondott volna az Istennel való kapcsolatának is. Áron elismerte, hogy nemcsak a jövője miatt van szüksége Isten bocsánatára és tiszta lapra, de rádöbbent arra is, hogy mennyit ártott saját jövőjének. Azzal, hogy ítélkező volt Mózessel, már elfordult Istentől.
Hogyan okulhatunk a hibájából? Oswald Chambers azt írta: „Amikor ítélkező lelkület van bennünk, nem tudunk közösségben lenni Istennel.” Ezért amikor kísértést érzünk a kritizálásra, ideje behúzni a féket, és tanácsot kérni Istentől: „Uram, te hogy látod ezt a helyzetet? Kérlek, add kegyelmedet, hogy olyan szeretettel tudjak lenni e felé az ember felé, ahogy te szeretsz engem!"

és most?

Legközelebb, amikor valamilyen megjegyzést akarsz tenni valakinek a viselkedésére, állj meg! Miért akarod azt mondani? Szeretetteljes dolog lenne ez Isten felé és a felé a személy felé? Csak ezután dönts, hogy kimondod-e!

Lelki táplálék Isten igéjéből