December 18., csütörtök
Érték (2)
„… olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.” (Zsoltárok 102:8 Károli)

A 102. zsoltár szerzője így fogalmazott: „… olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.” Legyünk őszinték: valószínűleg mindannyian ismerjük ezt az érzést. Te is ültél már úgy barátaid között, hogy nem értetted, miről beszélgetnek. Kerültél már új környezetbe egyedül. Ácsorogtál már tanácstalanul egy buli vagy egy ifjúsági csoport szélén, ha csak egyszer-kétszer is. Mindannyiunknak vannak személyre szabott tapasztalatai a magányról. Fájdalmas tapasztalataink.

Azért fáj annyira, mert többre vagyunk hivatottak. A Biblia kezdetén Isten Ádám és Éva között alakít házasságközvetítőt; a végén pedig barátok egymásnak írt levelei sorakoznak. A köztes oldalakon Isten kapcsolatot keres népével, de ők újra meg újra elutasítják őt (ezzel nagyjából össze is foglaltuk az Ószövetséget). Aztán jön Jézus és 12 jó barátja… akik aztán sorra elfordulnak tőle.

Egyértelmű, hogy nem egyedüllétre vagyunk teremtve. Jézusban Isten megtapasztalta a magányosság fájdalmát. Veled nem ez a terve. Ha barátokra van szükséged, ő megadja neked azokat. Ha pedig az ő társaságára vágysz, akkor kérd tőle azt! Tudod, éppen azért teremtett társas lénynek, hogy kapcsolatban lehess vele!

és most?

Jézus sok időt töltött a Kr. u. 20-as évek számkivetettjeivel. Keress egy olyan embert, aki ma van hasonló helyzetben! Valakit, akit észre sem vesznek, vagy akit kiközösítenek. Menj oda hozzá, és kérdezd meg, hogy van ma (bármilyen nehezedre is esik kiszakadni a saját köreiddel folytatott beszélgetésekből)!

Lelki táplálék Isten igéjéből