November 21., szerda
Vallomások (5)
„Az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

Miért rejtegetjük a bűneinket? Ennek számos oka lehet, melyek közül néhányat az elmúlt napok során érintettünk. Szégyenkezhetünk vagy félhetünk a beismerés következményeitől. Ijesztő lehet megmutatni másoknak azt, ami a csiszolt külsőnk mögött van, és félünk beismerni, hogy nem vagyunk olyan tökéletesek, mint amilyennek hisznek. Gyakran azért titkolózunk, mert félünk felfedni a különbséget a nyilvános arcunk és a valódi között. Istennel sem mindig könnyű teljesen őszintének lenni. Talán azért hanyagoljuk el a vele töltött időt, mert tudjuk, hogy rejtegetünk valamit előle. Ám tulajdonképpen pont ilyenkor kellene hozzá futnunk és még jobban belé kapaszkodnunk. A Biblia azt mondja, hogy „megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot” (1Krónikák 28:9). Isten ismeri a legjobb és a legrosszabb gondolatainkat is. Tudja, hogy mi motiválja a tetteinket és a szavainkat. Látja, hogy mi van a szívünkben. Sokak számára ez rémisztő gondolat, de emlékezzünk erre: bár Isten a legrosszabbat is tudja rólunk, mégis kapcsolatban szeretne lenni velünk. Az 1János 4:10 ezt mondja: „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” Semmi szükség arra, hogy rejtegessük a vétkeinket Isten elől, mert már tud róluk és kifizette értük a tartozást. Nem azért halt meg értünk, hogy aztán elforduljon tőlünk. Fogadjuk el szeretetének és megváltásának ajándékát, és ha meg kell vallanunk valamit, forduljunk hozzá először!

és most?

Gyakran szégyenkezünk, amikor valamit rosszul csinálunk. Legközelebb, amikor így érzel, ahelyett, hogy magadban hordoznád a szégyent, használd emlékeztetőnek ezt az érzést, és közeledj Istenhez! Mondd el neki a bűneidet és kérd a bocsánatát! 

Lelki táplálék Isten igéjéből