Szeptember 01., hétfő
A végsőkig kitartani
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jakab 1:12)

Állhatatosság. Igazi kemény dió! Hogy is kezdj hozzá? Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, ahol nehéz felvállalni, hogy „végigmegyünk a sűrűjén”, ugyanakkor tudjuk, hogy az a helyes (ha épp mostanában hoztál ilyesféle döntést, akkor gratulálok!). Épp ez lenne a lényeg, nem? Általánosságban elmondhatjuk, hogy a világ nem rajong kifejezetten a kitartásért. Kapcsolatok, tanulmányok, munka, barátság – mind-mind csak annyi ideig tart, ameddig érdekel bennünket. Kevés ideig tudunk egy kérdésre összpontosítani, figyelmünk hamar elfordul, egyre hamarabb.

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy elkötelezettségünk megingott, esetleg Isten iránti odaszánásunk is. Emlékszel például, amikor úgy tűnt, nem felel az imáidra? Ha arra alapozod a döntéseidet, hogy te mitől éreznéd jól magad – például, hogy motiváló vezető legyél, vagy szuper-szent hívő –, akkor az elkötelezettség nem hat túl vonzónak, ha a dolgok épp nem a terveid szerint alakulnak. Ennek ellenére az Istennel való kapcsolatot kell első helyre tennünk. (Valószínűleg Jézusnak sem tűnt túl vonzónak a kereszt. Lapozz vissza augusztus 23-hoz!) Tudod, lehet, hogy Isten jobban tudja, nem gondolod?! Ha azért követed őt, hogy változást hozz a világba (nem pedig csak a saját életedbe), akkor talán nem mindig fogod érteni, amit tesz. De ha azt tartod szem előtt, hogy mindent ő irányít, és minden a te javadat szolgálja, akkor biztosan rájössz, hogy megéri kitartani a nehéz időszakokban!

és most?

A közösség a keresztyén élet létfontosságú része (ld. János 17:20-26). Nevezz meg két-három embert, akik jóban-rosszban kitartottak melletted és segítettek neked! Most pedig találj valami módot arra, amivel megköszönheted nekik!

Lelki táplálék Isten igéjéből