November 23., vasárnap
Ne hidd, hogy nem tudsz imádkozni!
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13)

Az imádságban Istent nem különösebben érdekli szavaid mennyisége vagy minősége. Őt a szív indítja meg, amely kiönti gondjait, terheit az oltárra, minden aggodalmát az ő hatalmába ajánlva. Az ima erejében nem azért bízhatunk, mert valamire mi képesek vagyunk – például tudunk beszélni –, hanem azért, amire Isten képes: ő meghall és meg is ért. Tudja, mit próbálsz elmondani.

Egy régi ének szövege szerint: „Gyász és bánat idején lelkem gyakran talált enyhülést nálad, gyakran megmenekültem a kísértő csapdáiból, amikor eljöttél, imádság édes órája.” Ha te is szeretnél ilyen megnyugvást, és szeretnél megtanulni uralkodni magadon, add át a „gyászt és bánatot” Istennek! Mert bármit is adsz neki, ő tudja azt kezelni. Amit viszont megtartasz magadnak, azzal neked kell megbirkóznod, és ez fel fog emészteni.

Az ima erőt ad ahhoz, hogy kezelni tudd a dolgaidat, és visszairányítja figyelmedet oda, ahonnan a mindennapok gondjai elterelték. Amikor imádkozol, lényegében ezt mondod: „Istenem, hiszem, hogy te sokkal jobban értesz ehhez, mint én, ezért át is adom neked.” Isten kész rá, hogy beavatkozzon a dolgokba az érdekedben, ha te is kész vagy rá, hogy engedd ezt neki. „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:5).

és most?

Keress egy kényelmes helyet, ahol természetesen érzed magad! Lépj ki a szokásos rutinból, hagyd el a felesleges vallásos sallangokat, amik visszatartanak attól, hogy természetes módon tudj beszélgetni Istennel! Aztán kezdj el imádkozni, hidd el, menni fog!

Lelki táplálék Isten igéjéből