Március 28., kedd
A legnagyobbak
„Ki a nagyobb a mennyek országában?” (Máté 18:1)

Diotrefész, egy gyülekezeti vezető az újszövetségi időkben, nem akarta, hogy mások tanítsanak az ő gyülekezetében, mert azt akarta, hogy övé legyen az első hely (ld. 3János 1:9–11). Még a tanítványok is azon vitatkoztak, ki a legnagyobb, és mind azt remélték, hogy Jézus majd egyiküket nevezi meg. Emberi természetünk velejárója, hogy valamiben elsők, legjobbak szeretnénk lenni. De Jézus válasza a tanítványok elsőség-vitájára egészen más volt, és valószínűleg alapjaiban rengette meg világukat: „Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (Máté 18:2–4). Tudod, Jézusnak nincs szüksége magasan képzett emberek szónoklatára, és nála nem a hírnév határoz meg valakit. Őt az érdekli, hogy megvan-e bennünk az a bizalom és lelkesedés, amit a kisgyermekekben láthatunk, mert ő azt akarja, hogy így közeledjünk hozzá.
Diotrefész első akart lenni, egy jól képzett vezető, bizonyos körökben a legjobb… de ez kockázatos, még a legjobb szándék mellett is. Az ilyen hatalom arra kísérthet, hogy saját „nagyszerűségünket” akarjuk védeni. De ha elengedjük kezünkből saját képességeinket és győzelmeinket, és olyan nyitottsággal járulunk Isten elé, mint egy kisgyermek, aki el sem tudja képzelni milyen hatalmas dolgokra képes Isten – akkor tud minket igazán vezetni, akkor tudjuk a lehető legjobban kiaknázni képességeinket, akkor tudunk az ő módszereivel neki szolgálni.

és most?

Miben vagy jó? Vállald fel, ne félj elismerni, ha valamiben tehetséges vagy! De használd azt a dolgot ma valaki más javára!

Lelki táplálék Isten igéjéből