Március 29., vasárnap
Ne hagyd, hogy a visszautasítás félreállítson!
„… az övéi nem fogadták be őt.” (János 1:11)

Mindannyian találkozunk olykor elutasítással. Jézusnak bőven volt része benne. Ő a „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:11). Itt két olyan dologról van szó, ami az övé: a teremtett világ, melyet ő alkotott, ami az ő tulajdona; és az „övéi”, vagyis kiválasztott népe, akiket sajátjaként szeretett, és akik mégsem akarták őt befogadni. Ó, jaj! Még azzal is megvádolták, hogy szélhámos csaló, hamis próféta (lásd például a Máté 12:24… és sok más egyéb, amit a farizeusok mondtak róla).

Nos, ha Isten szenvedélyre gyújt valami iránt, ha teljesen eltökélted, hogy itt az ideje a pozitív változásnak, ez általában nem vezet zsákutcába. (Kivéve, ha többé nem Isten dicsőítése motivál, és belefogsz valami vakmerő vagy ostoba dologba – ha biztos akarsz lenni, inkább kérdezd meg a gyülekezeted vezetőjét!) Jézus nem engedte, hogy bárki is elhallgattassa. Egyszerűen továbbment, és vitte életadó üzenetét mindazoknak, akik meghallgatták. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (János 1:12 vers).

Nos, mi számít igazán, az elutasítás vagy az, hogyan reagálsz arra? Ha bármikor rosszul esik, hogy elutasítanak, a legjobb, ha azonnal Istenhez fordulsz!

és most?

Ültesd át ezt a gyakorlatba a körülötted élőkön! Mondjuk, ha valakinek egy olyan ötlete támad, ami neked nem tetszik – és elfog a kísértés, hogy egyből leszóld érte –, állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az adott ötlet legjobb verziója, amit csak el tudnék képzelni? Mit gondolok arról?” Beszéld át ezt az ötletadó személlyel, és ne feledd: az alapötletért övé az érdem!

Lelki táplálék Isten igéjéből