Június 13., szerda
Felismerni Jézust
„Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.” Lukács 24:16

Ha krízissel szembesülünk, könnyen elveszítjük a perspektíváinkat. Ez történt Jézus két tanítványával is az emmausi úton. Elbátortalanította őket Jézus halála, de az úton „beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt” (Lukács 24:14-16). Ha levesszük a szemünket Jézusról, akkor úgy érezhetjük, segítség nélkül maradtunk szorult helyzetünkben. Még akkor is, ha nagyon igyekszünk Jézusra figyelni, nem mindig láthatjuk őt tisztán. A körülményeink és érzéseink elhomályosítják a látásunkat és torz képet kapunk. De Isten elhozhatja életünk áttörő pillanatait. Segíthet, hogy tisztán lássunk, hogy legyen perspektívánk, ne legyünk túlterheltek. Amikor a tanítványok az emmausi úton saját problémáikra figyeltek, nem ismerték fel Jézust. De abban a pillanatban, hogy felismerték, minden megváltozott. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol… elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről” (Lukács 24:33-35). A félelemtől eljutottak a bátorságig, a fájdalomtól az örömig, a kétségbeeséstől a reményig. Pál ezt írta, „és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket” (Efézus 1:18). Ha nem a problémáinkra figyelünk, hanem Jézusra tekintünk, akkor teljes rálátásunk lesz és bármilyen helyzetben legyünk is eltölt a bátorság, az öröm és a remény. Az egész perspektívánkat átformálja, amikor az emmausi út élményünkben mi is felismerjük Jézust abban a helyzetben, amiben éppen vagyunk.

és most?

Menj el sétálni. Miközben gyalogolsz, kérd Isten, hogy mutassa meg magát abban a helyzetben, amivel éppen szembe kell nézned. 

Lelki táplálék Isten igéjéből