Február 13., kedd
Ne hagyd, hogy a félelem megállítson! (1)
„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

Mi jut eszedbe a „bátor” szóról? Talán egy hős katona vagy egy rákkal küzdő beteg? Vagy egy tűzoltó, aki épp veszélyes helyzetből ment ki valakit? Igaz, ezekhez a dolgokhoz valóban mérhetetlen bátorságra van szükség. Amire valószínűleg nem gondolsz, azok az apró, egyszerű, csendes bátorságról tanúskodó tettek, amiket nem veszünk észre, melyek titokban történnek. Mint amikor valakinek van ereje nemet mondani egy barátjának, aki valami rosszra akarja őt rávenni. Vagy nekigyürkőzni és megbirkózni hegynyi munkával, ami napok/hetek/hónapok óta gyűlik már. Vannak, akik úgy érzik, hogy majdnem ugyanannyi bátorság kell kiállni mások elé és előadást tartani nekik, mint amennyi egy tűzoltónak kell ahhoz, hogy berohanjon egy égő épületbe. Az élet tele van mindenféle félelemkeltő helyzettel, és ha nem figyelünk oda rá, a félelem csak növekszik, és elrabolja belső békénket. De az ilyen időkben, amikor a félelem a sarkunkban liheg, Isten azt mondja: „Légy erős és bátor” (Józsué 1:9). A 27. zsoltár nagyszerű tanácsa, hogy az Istennel való közösségből merítsünk bátorságot, amikor szükségünk van rá. A 4. versben azt írja a zsoltáros: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” A félelem legjobb ellenszere tehát az, ha Istenre összpontosítunk, a közelében maradunk, és nem felejtjük, hogy ő nem enged nekünk nagyobb próbát, mint amit el tudunk hordozni. A Zsoltárok 27:1 így foglalja ezt össze: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?” Másként fogalmazva: ha Istennel járunk, és benne bízunk, egyáltalán nem kell félnünk – a félelem meg sem érinthet minket, ha Isten közelében vagyunk.

és most?

Mi az, ami ma nyugtalanít? Vidd Isten elé, és kérd, hogy adjon bátorságot szembenézni azzal!

Lelki táplálék Isten igéjéből