Január 13., szombat
Isten ügyeletben (1)
„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézsaiás 65:24)

Előfordult már veled, hogy valakire gondoltál, aztán hirtelen csengett a telefonod, és ő volt az? Vagy amikor váratlanul megcsörrent a telefon, valahogy tudtad, hogy ki hív, mielőtt ránéztél volna a hívóazonosítóra. Valami ilyesmi az Istennel való imakapcsolat (bár ezt nem mindig vesszük észre). Képzeld el, hogy Isten ott ül, és rád gondol, amikor te hívod őt, hogy együtt töltsetek egy kis időt. Vagy éppen valamilyen veszélyhelyzetbe kerülsz, és egy gyors, segélykérő imát küldesz Isten felé. Őt ez nem éri meglepetésként. Folyamatosan ott vagy a gondolataiban, és tudja, hogy éppen hívni akarod, azt is tudja, hogy mit szeretnél kérni. Amikor szembe kellett néznie Lázár halálával, Jézus azonnal Atyjához fordult segítségért. A sír szájánál, mely elől elhengerítették a követ, Jézus „felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál” (János 11:41). Néhány perccel később Lázár előjött a sírból élve. Nem tudjuk, mi volt Jézus imádsága, nem mondta el hangosan. Nem is kellett. Lehet, hogy csak magában, a szívében mondta el kérését. Jézus teljesen rá volt hangolódva Atyja akaratára, és olyan közel állt hozzá, hogy talán nem is kellett tudatosan végiggondolnia. Jézus tudta, hogy Isten már meghallgatta őt, sőt, előre számított imádságára, ezért egyszerűen megköszönte neki, hogy meghallgatta őt. Isten pedig válaszolt. Isten pontosan tudja, mire van szükségünk, már akkor is, amikor mi magunk még nem is érzékeljük ezt a szükséget, még az előtt, hogy hozzá fordulnánk segítségért.

és most?

Kezdd a napot azzal, hogy ezt mondod Istennek: „Köszönöm azokat az imádságokat, melyeket ma meg fogsz hallgatni. Köszönöm, hogy te már előre látod szükségeimet.”

Lelki táplálék Isten igéjéből